A hűségről írok...

A hűségről írok...

Az együtt elmúló idő, könnyed terhet helyez vállainkra... Látjuk a változást, megtanuljuk az elvétett cselekedeteink súlyát kihordani... Egymás lelkébe van vésve a nevünk... Olyan ez, mint mikor a nehézség játszi könnyedséggel utat tör és széthinti magjait az egyszerűség talaján... A hűség közös. Szent és sérthetetlen. Hisz mi is lenne magasztosabb annál, hogy a társam érzéseit előbbre helyezem a magam önzőségénél... Mikor tetteim akként bírálom felül, mit érezne Ő, ha ezt megtenném vele... Nincs az a gyarló gyönyör, ami igaz érzelmekben összeforró férfi és nő közötti sérelmet felülír... Az igaz ragaszkodás nem béklyó, nem lánc, hanem kikezdhetetlen kapocs! Egy valódi elkötelezettség a szerelem oltárán! Nem áldozat és nem meghamisítható... A hűség két ember privilégiuma, mely nem felülbírálható, nem támadható... Csendes tisztelet övezi... Mindig, mindörökké!