Abban a korban nőttem fel, mikor a fiú, fiú volt, a lány pedig lány. Mikor legjobb barátom, Erki Laci átjött hozzánk és elmesélte a filmet, amit látott a moziban... Abban a korban, mikor a régi, lecserélt kétajtós szekrényt, kicipeltük az udvarra, és bunkert építettünk belőle. Volt ágy, asztal s rajta PIF-es képregények... Mikor legnagyobb bűnünk az volt, hogy egy padlás tetejéről, csúzlival lövöldöztük a horgászokat. Amikor a lány, akinek tetszettünk, barátunk által üzent nekünk, mi pedig nyúzott szalagú kazettákat hallgatva készültünk a találkozásra... Tévén keresztül vezettük két vonal közt az autót, s poénból lejátszottuk a betöltődő játék hangját. Az iskolai ünnepségeken, hurkapálcikára tűzött papírkorongokkal parádéztunk. Áthatott minket a mozgalmi indulók diszkrét bája... A tanárnéni "gyógykokit" adott... A zenetanár, hangvillát és tollakat dobált. Tiszteltük azidőseket, előreengedtük őket...
Nem volt a lábunk előtt a világ...
Mégis boldogok voltunk!