Lélekprofit...

Lélekprofit...

Egyszer a feleségem megemlítette, hogy kérdezték tőle, a versírásból profitálok-e? Ő akkor azt válaszolta nem, azonban ez csak részigazság... Miért? Profitálok, persze... Annyi szeretetet, kedvességet és elismerő szót, gesztust kapok, amennyit egy esetleges anyagi haszon soha nem pótolhat... Mindig hittem abban, amit átadok tehetségem révén, azt valamilyen formában, sokszorosan visszakapom... Tudom, hogy egy nemes cél érdekében vagyok képes ilyen szívhez szólóan írni, alkotni, amely lényege, érzéseket, örömet, bánatot, kínt, boldogságot és szenvedélyt közvetíteni az emberek felé... Talán nagyképűen hangzik, de higyjétek el nem az... Úgy vélem, valamennyien küldetéssel jöttünk a világra. És ennek tudata mindenkiben ott lakozik, előbb vagy később, de mindannyian ráébredünk... Profitálok, ha úgy tetszik hasznot húzok visszajelzésekből, inspirálódom a véleményekből és mindezek mellett hangot adok őszinte véleményemnek... Ha hiteles szeretnél maradni, nem is tehetsz máshogy...

Amit megteremtettem magam körül, az kezeim munkája... Fizikai és szellemi értelemben is... Boldog vagyok. Persze vannak olyan percek, órák, mikor arra gondolok, milyen jó is lenne, ha csak az írással kellene foglalkoznom... Tudjátok, mint a filmeken, mikor a főhős elvonul egy erdei házba, távol a világ zajától... De minduntalan rá kell jönnöm, nem lenne jó... Kellenek a külső ingerek, kell néha a kihívás, a csalódás, kell az agyat elöntő düh, a megnyugvás, az odaadás és természetesen a világ, mely tökéletlenül tökéletes...

Nekem kell... Így adhatom át nektek...

Szóval ha ez profit, akkor leveszem belőle a magam részét... Azért, hogy megírhassam és továbbra se maradjon semmi másom, csak az emberség...