Számomra a siker, az összetartozás... Siker a család... Siker az, mikor ismeretlenek mondják: segít a soraimból átsütő láz... Siker, mikor finom ebéd után, az álom karjaiba zár... Siker a fenntartó ösztön, az elért célok, a megvalósulás... Siker az otthon, a csend, a világtól való elvonulás... Siker az ölelés, a csók, az egymáshoz simulás... Siker a megteremtett jólét, a szelíd viszonyulás... Siker a néha veszekedés, a durcás szófogadás, siker az elfogult néma hallgatás... Siker a megsértődés és siker, hogy van miért fáj... Siker az ellustálkodott idő, siker, a lázas dolgozás... És siker a születés is, mint ahogy siker a halál... Siker a hit és siker ha mindezek rád találnak.
Ha úgy mondhatom el, ahogyan tudom s úgy írhatom amiképp valának...
Azokat az érzéseket átadni, közvetíteni amik bennem tombolnak; már-már több, mint tehetség kérdése... A soraimba beleszőni a boldogságot, a bánatot, a megcsalatkozást, a feloldozást, a gyönyört és a kínt, olyan nekem, ahogyan elkoszolódott ruhát cserél az ember; természetes... És amikor elétek tárom mindezt, akkor teljesedem ki, nyílik meg előttem az álmok megélésének lehetősége...