Vagyok az...

Vagyok az...

Vagyok test és vagyok, lélek. Egy név, egy arc.

Remegve várt édesanyám, félőn, ordítva jöttem a világra, télen. Nem volt csalódottság a lét, ha sütött a Nap, ha elborult az ég. Boldogan szívtam a levegőt, várakozva tekintve szét. Itt vagyok és sok-sok év távlatából tekintve vissza, azt mondom: megérte! Bennem él az összes nyár, tél, tavasz, ősz már, ami csúnya és az is, ami szép...

Homlokomon a ráncok, bőrömön a foltok, szememtől suttogó szarkalábak, háborgó súlyos és gyengéd emlékek. Szakadékok, lékek; minden itt van velem, minden, ami élet!