Versek és én...

Versek és én...

Egy kapcsolat intimitását, a benne részt vevő személyek kölcsönös tisztelete adja... Ilyen viszony áll fenn, köztem és a verseim között... Minden vers egy varázs, egy pillanatnyi csoda, melyről hosszan tartó beszélgetéseket nem illik folytatni... Hiába érzi más magáénak, hetekig tartó elemzésével, lehet, elveszne valami... Eltűnne az a röpke gyönyör, az a percnyi elcsodálkozás, amit még egy vadidegen ember számára is jelent... Talán még hibái is előbukkannának... És nem is lenne tisztességes... Én az alkotó, saját magammal szemben nem engedem magamnak meg ezt! S mint ezen kapcsolatban létező egyenrangú félként, soha nem tenném ki ennek papírra vésett soraimat...

De következetesen ezt várom el másoktól is! Akkor is, ha ne adj Isten, biztatásnak venné valaki, hogy felvetéseire pár gondolattal válaszolok! Sajnos felgyorsult világunkkal is ez a helyzet. Mindenki online, gyorsan elérhető, instant megkapható... És kihasználni ezt, akármelyik fél részéről sem ildomos... Mint a verseknél... Csak az okozott kár nem merül ki azon boncolgatásnál, amit a szavaknál lehet véghezvinni! Elképzelhető, kicsit régimódi felfogás ez, de akkor is vállalom... És kölcsönös tisztelettel, ezt szeretném ajánlani mindenkinek!

Azoknak mindenképp, akik meg szeretnék tartani a boldogságukat!