Nem titkolt célom, hogy ebben a sorozatomban is, őszintén valljak a bennem munkálódó érzésekről, fejemben forgó gondolatokról... Nem teszem ezt máshogyan, most sem. Gyakran felvetődik agyamban, többre hivatott alkotói életem a mostaninál... Egy író, talán mindig kishitű marad olyan értelemben, hogy állandó jelleggel szüksége van a visszacsatolásra az akármilyen felületre rótt szellemi kivetüléseivel kapcsolatban, mégis tudom, az önigazolás béklyói már rég lehulltak lábaimról... Az iránt érzett vágyam, miszerint csak és kizárólag erre vagyok hivatott e világon, egyre erősebb... Egyre kevésbé "elégít ki", megtisztelő tetszésnyilvánításaitok tömkelege, az ennél is több emberhez való eljutás lehetősége és az ez irányba tett erőfeszítések uralják bensőm... Ugyanekkor békés, nyugodt, boldog családi életem pedig, igen nagy biztonságot ad, amit sohasem szeretnék semmiféle "nagy ismertséget" adó karrierképpel veszélyeztetni... Éppen ezért vívódom.
Egy biztos: az iránti késztetésem, hogy lelkemben és elmémben zakatoló, a tág univerzumba kívánkozó képzeteim "papírra" vetését, soha nem szeretném abbahagyni! Ha velem tartotok ebbéli utamon, azt hálásan köszönöm! S talán ebben az életben, vagy az esetleges jövőben, úgy emlegetik nevem, hogy sajátos módján, a teremtőtől kapott tehetségével, hozzájárult, csökevényes, materiális világunk jobbátételéhez! Örülök, ha szeretitek amit csinálok és annak is, ha néha nem... Vallom azt, hogy az ember visszakapja a jót, az élményt, az örömben vagy bánatban kicsordult könnyeket, amit korlátozott ám mégis végtelen képességei révén, okozni tud...
S mit hoz a jövő? Rátok bízom...