Ezen jegyzetem az önnön értékeink elismeréséről és a boldogság kereséséről szól... Ha van valami, ami csakis a miénk, az hatalmas kincs. Nem feltétlen az anyagi javakra gondolok itt, mindinkább az erkölcsi és emberi rendre, belső megítélésre, ami életünket övezi... Legszomorúbbak a társadalombéli sorsok, melyekre nincs behatásunk. Nem tudjuk megválasztani meddig élünk, formálni, alakítani igaz van módunk, de véleményem szerint a legtöbb emberé le vagyon írva... Tanuljuk meg megbecsülni amink van! Amit elértünk, amiért teszünk, dolgozunk egy életen keresztül! Legyünk tisztában azzal, hogy másnak talán ennyi sem jutott! Rakjunk rendet a lelkünkben! Éljünk úgy, ahogyan jól érezzük magunkat! Ne vágyjunk, vagy ha úgy tetszik vágyjunk hatalmas dolgokra, azonban egyet ne felejtsünk: belső értékeink határoznak meg minket! Hogyan fogadjuk a másik szemében a könnyet, a kortalan nevetést, miként éreznénk magunkat a bőrében... Legyünk humánosak, talán egy apró gesztus az ami semmibe nem kerül, embertársunknak pedig a kilábalás a lehetetlenségből... Egy utolsó szalmaszál, amibe bele tud kapaszkodni... Egy végső esély... És miközben saját magunkkal is tisztába jövünk, teszünk azért is, hogy jobb hely legyen a világ... Úgy gondolom, érdemes!
Értékjegyzet...